VERS - ARRÓL HOGY MINDENKI MÁS JOBBAN TUDJA

SZAKÉRTŐK

Gyerekemhez mindenki Remekül ért, azt hiszi. Kritizálnak, pusmognak, Mit vétettem, leszólnak.

Ha császárral, az a baj, Ha tápszerrel, jaj, jaj, jaj. Külön szoba! Közös ágy! Cumija van? Ujjszopás!

Hason, háton altatni! Hadd sírjon csak! Felvenni! Igény szerint! Időre! Szigorúan! Kötődve!

Glutén és tej: mumusok. Kerüljem, vagy legyen sok? Tornáztatni? Oltatni? Fejleszteni! Á, hagyni!

Otthon ülök? Munkára! Ha dolgozom? Máglyára! Minek szül az gyereket, Ki karriert emleget?

Okít szomszéd, pénztáros, Szuperanyu, virágos. Téren, buszon, büfében Szemléznek ők serényen.

Nem tudok én jót tenni, Mindnek meg kell felelni? Dehogy kell, csak egy számít: Gyerekmosoly, világít.

Önbizalom lesz halom, Ez ám a nagy hatalom. Sehol kényszer, befolyás, Nem érdekel, letojás.

/Czecz Fruzsina/